Bevezetőül magamról annyit: most, 2021-ben (a honlapom legutóbbi átnézésekor) 75 éves lettem. Több mint ötven éve kezdtem el az írással komolyabban foglalkozni. Eleinte verselgettem, később áttértem a prózára. Alapítója, tagja, majd vezetője voltam a 60-as évek egyik jelentős művészeti közösségének, a Kassák Kollégiumnak.
Eredeti végzettségem szerint járműgépész üzemmérnök vagyok, de időközben váltottam és hivatásnak az írást választottam, 1972-ben újságíró lettem. Elvégeztem az ezzel kapcsolatos felsőbb iskolákat. Mintegy két évtizeden át dolgoztam a Győr-Moson-Sopron megyei napilapnál, a Kisalföldnél. Igazi "tanító műhelyemnek" ezt a lapot tartom. A tulajdonosváltás után több kollégámmal - önként, fájó szívvel - ezen médium elhagyása mellett döntöttünk. Ezt követően egy bulvár napilap, a Nyugati Hírlap főszerkesztő-helyetteseként, majd egy regionális, öt megyés napilap, az Új hírek győri szerkesztőség-vezetőjeként tevékenykedtem. Több mint tíz éven át voltam egy országos napilap: Magyar Hírlap Győr-Moson-Sopron megyei munkatársa, amellyel párhuzamosan Győr város több lapjának felelős- és főszerkesztőjeként tevékenykedtem, valamint több mint hét esztendeig a Napi Gazdaságot tudósítottam a térség fontosabb gazdasági híreiről.
Tíz önálló kötetem jelent meg: öt helytörténeti mű, két szövetkezettörténeti monográfia, valamint három regény. Utóbbi három a Magyar Elektronikus Könyvtár gyűjteményébe is bekerült és az Interneten is hozzáférhető. Közreműködtem Galgóczi Erzsébet egyik regényének színpadra állításában. Irodalmi tevékenyégemet több megyei elismeréssel, első díjjal, megyei művészeti díjjal jutalmazták.1946-ban születtem. A száguldó riporterkedéstől - egészségügyi okokból -, visszavonultam. Ha már a betegség szóba került, ötven egynéhány éves koromban egy súlyos, gyógyíthatatlan szklerózisos betegséget diagnosztizáltak nálam, eredetileg öt esztendőt se jósoltak, de talán Isten megkönyörült rajtam, mert bár állapotom évről évre romlik, még ma is élek és a mozgáson kivül sok mindenben örömöt, megnyugvást találtam.
Közel három évtizede szerkesztem a győrújbaráti újságot a Baráti Hírmondót. Tízenöt esztendeig ifjú újságíró tanoncokat oktatattam szerkesztési- és műfajismeretekre, gyakorlatra. Jelenleg nyugdíjas vagyok és helytörténeti kutatásokkal, a Baráti Hírmondó szerkesztésével, írással és olvasással töltöm az időmet.
Tizenkét éven keresztül voltam a győrújbaráti önkormányzati képviselő-testület tagja, a kommunikációs bizottság vezetője, egy ideig a település alpolgármestere. A településen végzett tevékenységemért pénzt, bért nem fogadtam el. A lakosság és a helyi önkormányzat azzal honorálta tevékenységemet, hogy 2004-ben Győrújbarát Díszpolgára címmel tüntettek ki. Erre különösen büszke vagyok. Egészségem romlása ellenére ma is részt veszek a község közéletében és civilszervezeteinek tevékenységében. Helytörténeti munkásságom elismeréseképpen 2010-ben megkaptam a Timaffy László emlékdíjat. Emellett megkaptam Győr város ezüst emlékérmét, újságíró munkámat is több alkalommal díjazták, elismerték. Huszonöt évig Győrött a Nádorvárosi Sporthorgász Egyesület alelnökeként tevékenykedtem. Alapítója vagyok a Győrújbaráti Díszpolgárok Társaságának és tagja számos civilszervezetnek, egyesületnek. Betegségem révén kapcsolatba kerültem a Győr-Moson- Sopron megyei mozgáskorlátozott egyesülettel és az ott végzett munkámért Szabó János emlékdíjban részesítettek.
Feleségem, pótolhatatlan, szeretett társam - Vinkler Zsuzsa - nyugdíjas óvónő, a győrújbaráti óvoda vezetője volt, a lányom - Kamilla - a helyi iskolában tanít, a fiam - András - pedig hosszú ideje Finnországban dolgozik, mint programozó-informatikus. Unokánk: Tantalics Péter a jövőnk letéteményese, a szemünk fénye.
Családommal együtt a Kisalföld egyik varázslatos táján, Győr "Rózsadombján", szülőfalumban, Győrújbaráton élünk.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
„Szia!
Köszönöm az értesítést az iwiwen. Ritkán járok arrafelé.
Tudod az internet a kollektív emlékezet legjobb formája. Irigykedem a honlapodért, mert ez fontos része egy író ember életének. Persze más is fontos, de a betü barátai nem tudnak meglenni nélküle.
Azt tapasztalom, azok, akik az aktív újságírói pályától búcsúznak, bizony légüres térbe kerülnek. Jó példa vagy Bandi arra, hogyan lehet itt is levegőt kapni!
Sok sikert!
Örülök neked és honlapodnak, még joban fogok örülni újabb regényednek. Mert remélem írod már!
Fábián György”